2007. szeptember 21., péntek

Séta Galwayben

Nos. Több észrevételem is van Írországgal (főként Galwayjel) kapcsolatosan, de ezeket majd (talán egyszer) egy következő postban fogom leírni.

(Ennek a bejegyzésnek a nagyrésze még szeptemberben készült, de csak most sikerült befejezni.)

Most következzen inkább Galway egy része képekben. Ma ugyanis volt egy kis időm körbejárni a "vizes" részeket is (nem mintha a 3 nap alatt leesett eső nem lett volna elegendő).

  1. A legelső kép a várost észak-déli irányban kettészelő Corrib folyót ábrázolja, ahogyan azt a Salmon Weir (szabad fordításban lazacgát) hídról lehet látni észak felé elnézve. A folyó elég keskeny, inkább jó kövér pataknak mondanám, bár a sodrása durvának néz ki. A vize sötét színű és a Corrib tavat (ami egyébként mocsok nagy -- meg lehet nézni a Google Mapsen Galwaytől északra) köti össze az öböllel (azaz gyakorlatilag az Atlanti-óceánnal).
    A foyón keresztbe az a valami olyan gátféle, mint ahogyan azt a neve (ugyancsak Salmon Weir) és a híd neve is mutatja, tehát nem nehéz kitalálni, hogy ő maga a lazacgát.
    A kép egyébként majdnem teljesen megegyezik az Irelands Directory oldalán lévő 8. képpel, csak az enyém szebb meg frissebb meg életszerűbb :)
    Tehát a kép:


  2. A második kép ugyancsak a Corrib folyó, de ez már kicsit lejjebb és déli irányba tekintve. Megjegyezném, hogy bármennyire is szeretném tudni, hogy mi a fene az, ami a folyóban keresztben benne találtatik, fogalmam sincs róla. Talán valami szabályozó apparát, de ki tudja...


  3. A következő kép ég mindig a Corrib (hiába, hát emellett mentem végig) csak a 2. kép után rögtön megfordultam, és észak felé kattintottam. A háttérben a kupolás épület a katedrális, aminek saját honlapja is van -- illetve lesz hamarosan).
    A jobb oldalon sétáló férfiút pedig nem ismerem, úgyhogy nem azért jön felém, hogy szót válthassunk :)


  4. Még mindig a Corrib. Egyébként itt két dolog volt érdekes: a folyóparti házak, meg az a sok fehér cucc (ejtsd: hattyúk, miegymás) a vízben.


  5. Ő Laci. Csak ült a betonon, nézett maga elé, meg rám, meg mindenhova. Néha búgott is valamit, de sajnos nem értettem, hogy mit óhajt velem megosztani. (Ugye milyen Laci feje van?)


  6. Ez a kép nem csak a hattyúk miatt érdekes, mint a 4. kép, hanem az előtere sem mindennapi. Ugyanis a sok sötét -- amúgy kőnek látszó -- dolog mind mind madár. Csak mivel ülnek, és nem repülnek, ezért kőnek látszanak.


  7. Itt mi is az érdekes? Ja, igen: amikor megfordultam, már ilyen "messze" volt a város. Plusz bónuszként egy tovaröppenő madár is található az égen.


  8. Na igen. Most a vízben lévő hattyúk nagy ívben le vannak ejtve, bár kétségtelen, hogy a kép szépségét növelik azáltal, hogy megtörik a (na vajon melyik?) folyó vizének monotonitását. A lényeg itt az a szép nagy zöld-fehér hajó, aminek az ég adta világon semmi köze a Fradihoz, annál inkább az ír színekhez.
    Ha jól megfigyeljük a képet, láthatjuk, hogy a hajó mögött van egy épület, ami olyan hússzínűnek látszik, és egész jól elnyúlik jobbra a barna tetejével együtt. Na, ez a szép nagy épület a Harbour Hotel, ahol a szállásom volt egész idő alatt. Ennek -- saját bevallásuk szerint -- 96 szobája van, plusz a sallang. Szóval annyira nem kicsi.
    És figyelem, mert most jön a lényeg! A hajó az összes vackával együtt magasabbnak tűnik a szállodánál. Ennek pedig nem a perspektíva az oka, hanem az, hogy az a hajó tényleg mocsok nagy (nem sokkal van közelebb, mint a szálloda ugyanis). Ráadásul ennél voltak nagyobbak is, és mind benn parkoltak a szálloda előtt (ugyanis a szálloda nem véletlenül kapta a Harbour nevet). A leghosszabb talán egy norvég dög volt (piros-kékre volt festve, ha jól emlékszem) ami alig fért el a rendelkezésre álló helyen.


  9. A kilences számú kép már a Southpark nevezetű rész egyik csücskében készült. Southparkról annyit kell tudni, hogy egyrészt sem Eric Cartmannel sem Kenny McCormickkel nem találkoztam, másrészt régen szemétlerakó volt itt, ezért a mai napig nem lehet használni a zöldterület északi részét (úgy az össz placc kétharmada) mert vizsgálják, hogy veszélyes vagy sem. A problémáról a NUIG (Galwayi Nemzeti Egyetem) emberei írnak (érdemes elolvasni az első kérdést, mi szerint What is heavy metal?).
    A képen azonban nem a viccesen hangzó nevű városrész látható, hanem a távolban Mutton Island (a kép közepén lévő földdarabka egy világítótoronnyal a tetején) és az oda vezető töltésút (causeway). Mutton Island fontosabb látványosságai (lennének, ha be lehetne menni rá) a világítótorony és a víztisztító üzem (a város honlapján azt is leírják, hogy hogy működik).
    Emellett a képen helyet kapott még az előtér és a háttér (milyen meglepő). Előbbit a "beach" (nem hiszem, hogy annak használnák, mert leginkább sötét színű törmelék található), utóbbit pedig az öböl túlpartján lévő vonulatok alkotják.
    Na, a sok ismertető után a kép:


  10. Ez a kép a városról már a töltésúton készült Mutton Island felé. (Piszok szél volt, meg óceánszag.)


  11. A következő két képet egybeveszem. Ugyanis a lényege mindkettőnek ugyanaz. Miután elmentem addig a Mutton Islandra vezető töltésúton, amíg élő (és nem authorized) ember mehet, megpróbáltam egy bizonyítékot készíteni arról, hogy tényleg én csináltam a képeket. Másképpen szólva próbáltam a kis arcomat és a távoli horizontot (ahol jó nagy adag öbölvíz látható) egy képre sűríteni, de mindezt úgy, hogy még a nap is arról sütött.
    Egy párszor megpróbáltam, mire nagy nehezen sikerült. Többé-kevésbé élvezhető a következő kettő lett:



  12. Na ez az, amiért kimentem a töltésút végére, valamint ez az, amit az előző képen az arcommal megpróbáltam minél jobban eltakarni. Amúgy valahol ott a távolban van az öböl többi része a kijáratával és az óceánnal együtt.


  13. Az utolsó kép a séta során szintén Mutton Island és a töltésút, csak ez már a másik oldal -- napnak háttal, ami miatt kissé látványosabb, mint az előző ilyen (9.) kép.


2007. szeptember 18., kedd

Repcsi

Ezzel megyek :)

boarding, szóval telefon off...




Szerk.: mint kiderült, ez egy Airbus A320-200-as volt, ezzel csak Frankfurtig mentem, a Frankfurt-Dublin utat pedig egy ehhez nagyon hasonló A319-100-assal tettük meg.
Valamint:
  • nem késtem le semmit!!!
  • nem hagytam el semmit!!!
  • a feladott csomagom is szépen kifutott a szalagra Dublinban!

On my way... to Galway...

Na, ez is eljött: eProfessionals Collaboration Space (eCoSpace) meeting, 19-21 September, 2006, Galway, Ireland.

Mindjárt KKP (Kőbánya, stb.) állomáson vagyok, ahol is utamat a ferihegyi Budapest Airport (manapság azt hiszem, így hívják) 2B terminálja felé fogom irányítani, aholis 11 óra 20 perckor megkezdem ÉLETEM ELSŐ REPÜLŐÚTJÁT Frankfurti átszállással Dublinba (és még csak kicsit vagyok betojva -- hiába, még gyakorlatilag hajnal van -- az is leginkább azért van, mert aggódom, hogy mit tépnek majd ki a kezemből a biztonsági ellenőrzésnél).

A felkelés relatíve jól ment, bár az Anya-féle bundáskenyér reggeli már csak a táskában kapott helyet egy "majd útközben megeszem" felkiáltással egyidőben. (Igen, Kiskunfélegyházáról indultam.) A vonatot természetesen nem sikerült elérni, de szerencsére véletlenül olyan vonatot néztem ki tegnap este, ami utáni következő is időben odaér (Szeged-Budapest fővonal rulez).
Egyelőre ennyi, mert mindjárt szállni kell le. Majd még jelentkezem.

(Képmelléklet: reggel a vonaton)