Nemrég érkezett meg az új családi gép (azért családi, mert otthon van, elsősorban pedig Édesanyám használja), amivel mondhatom nagyon jó vásárt csináltam. A gép alapja egy
ASUS V3-M2V890 barebone gép. Azért nagyon jó, mert nincs benne semmi fölösleg, ezért kicsi a ház, sokkal csinosabb, mint egy nagy böhöm, agyonpakolt ATX ház. A gép leírása megtalálható a fenti linken, úgyhogy erről nem írok, csak a kedvencemről: a
képen látható, hogy a ház elejének alján van egy kis
szürke téglalap alakú műanyag, amin a power gomb is van. Na ez a kis téglalap felcsúsztatható, és felcsúsztatás esetén használhatóvá válik a két előlapi USB foglalat, be- és kimenet a mikrofonnak, illetve fejhallgatónak, a reset gomb, (illetve pöcök, ami be van süllyesztve) a power gomb nyers változata valamint kitörhető helyek további USB foglalatoknak és egy 1394 foglalatnak. Igaz, hogy sok házon van ez hasonlóan megoldva, de nekem ilyenem még nem volt, és tényleg nagyon jó, hogy amennyiben nincs szükség másra, mint a power gombra, akkor nem csúnyálkodik ezer meg egy előlapi foglalat.
A másik jó dolog, — bár ez nem a gép érdeme — hogy végre meg lehetett szabadulni egy viszonylag vastag UTP kábeltől annélkül, hogy az Internet ugrott volna. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy míg korábban a gép elődjéhez az imént említett kábel futott, addig az új gép kapott egy
ASUS WL-138G wireless kártyát (nem vagyok ASUS mániás, csak így alakult, egyébként pedig a kártya már korábban megvolt :) ).
No, de most nem is az a lényeg, hogy milyen a gép, mert abban nincs hiba, inkább az Ubuntu tapasztalataimat írnám le.
Ott indult az egész dolog, hogy mindenképpen kell a gépre valamilyen Linux disztribúció is. Én a
Debianban vagyok otthon, így előre el volt döntve, hogy vagy Debian lesz, vagy pedig
Ubuntu, mert ugyebár az is Debian alapú. Azért lett Ubuntu végül, mert szerettem volna kipróbálni, hogy out-of-the-box mennyire jól támogatja a gépet (beleértve az
AMD Athlon64 3000+-t is). Van korábbi (Dapper) Ubuntu telepítő CD-m, mert korábban rendeltem ingyenes készletet, de nem voltam benne biztos, hogy az ki tudja használni a 64-bites processzort, ezért inkább letöltöttem egy
Ubuntu Feisty (7.04) 64-bites telepítő CD-képfájlt, majd kiírtam, és újraindítottam a gépet, hogy telepítsek.
Szerencsére az általam letöltött változatnak szöveges módú telepítője van, ezért nem kellett végigvárni, míg bootol egyet live CD-ről, aztán meg telepíteni, hanem rögtön kezdődhetett a telepítés. Normálisan lefutott a telepítő, semmi probléma nem jelentkezett, még a
SATA HDD-t is elsőre megette. Egyetlen apróbb gond volt, ami viszont inkább a lustaságomnak köszönhető, nem pedig az Ubuntunak. Én ugyanis úgy telepítettem, hogy a hálózati kapcsolat az legfeljebb vezeték nélküli lehetett volna, mert a fentebb is említett kábelt már egy hete felszámoltam, és nem volt kedvem kihúzogatni megint. Ez még nem is lett volna gond, csakhogy a wifi kártyák legtöbbjét nem lehet ám csak úgy telepíteni, mert kell hozzá a firmware megfelelő változata, ami jogi okokból nem lehet az Ubuntu telepítő CD-n, hanem azt netről lehet lehúzni telepítés során. Nálam egy
Broadcom chipsettel ellátott kártya van, és már sikeresen telepítettem Szegeden Debian alá, rögtön tudtam, hogy le kell tölteni a
bcm43xx-fwcutter csomagot, ami gyakorlatilag megoldja a problémát. Ezt azonban csak a saját gépemről tudtam megtenni, hiszen csak azon volt kapcsolat. Az ily módon letöltött firmware-t visszamásolva az új gépre rögtön ment is a wifi, és vele együtt az internet is, egyedül azt nem tudtam még megoldani, hogy hogyan lehet elegánsan kapcsolódni a grafikus felületről, mégpedig automatikusan. Ezt a saját gépemen úgy csináltam, hogy egy init script végzi a csatlakozást, de szeretnék rájönni, hogy az átlagfelhasználó szempontjából ez hogy is nézne ki.
Ezen kívül az ég adta világon más gondom nem volt!
Szóval használjon mindenki Ubuntut, aki érez magában egy kis kalandvágyat, és van hozzá egy normális gépe, mert jó!
